A speciális gyermekvédelem rendszere

    A gyermekvédelem fogalmára vonatkozóan számos (jogi, szociológiai, pedagógiai stb.) meghatározás ismeretes és elfogadott a társadalomtudomány egy-egy ágában. A különbözõ szempontok alapján megalkotott definíciók közös vonása, hogy a gyermekek védelmét kétféle – tágabb és szûkebb – értelemben is megközelítik.
    Tágabb értelemben gyermek (és ifjúság)védelem alatt értendõ minden olyan tevékenység, amit a gyermek érdekében a család, az óvoda, iskola, munkahely, illetve a társadalom bármely intézménye tesz (kedvezmények, juttatások, intézményi ellátás, jogszabályalkotás).
    Szûkebb értelemben a gyermekvédelem azt az állami feladatot jelenti, amely a különleges védelemre szoruló gyermekek érdekeit óvja hatósági eszközökkel. Az állam (és az önkormányzat) különleges védelmét olyan (anyagi, környezeti, magatartási, vagy egészségügyi okból fakadó) veszélyeztetettség alapozza meg, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlõdését gátolja vagy akadályozza.

    Az általános gyermekvédelem a gyermekek családban történõ nevelésének támogatását, a veszélyeztetettségnek a megelõzését jelenti. Ez a megelõzõ tevékenység döntõ részben az oktatási, egészségügyi és szociális intézményhálózatban (esetenként civil szervezetek bekapcsolódásával) valósul meg, az egyes ágazatok komplex együttmûködésén alapul. A speciális gyermekvédelem az árva, elhagyott, veszélyeztetett (esetleg bûnelkövetõ gyermek) különleges fokozott védelmét garantálja. A családból kikerült, vagy kiemelt gyermek teljes körû ellátását az ún. intézményes gyermekvédelem biztosítja. Ebben kiemelt szerepe van a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatoknak, a gyermek- és lakásotthonoknak, a hivatásos nevelõszülõknek, a család- és utógondozóknak, valamint a javítóintézeteknek.


Kapcsolódó oldalak: