A kezdetektől napjainkig
A Google berkeiben úgy tartják, hogy a vállalat alapítói, Larry Page és Sergey Brin rendkívül ellenszenvesek voltak egymásnak első találkozásukkor. 1995-ben, a Stanford egyetem végzőseiként hosszadalmas vitákba keveredtek a kérdésről, ami már akkor is a legjobban foglalkoztatta őket: hogyan lehet kiszűrni a legrelevánsabb információkat egy óriási adathalmazból? Egyikük sem sejtette, hogy hamarosan a keresőtechnológiában paradigmaváltás fog bekövetkezni közös projektjük, a BackRub néven induló, de később Google-re átkeresztelt keresőmotor első változatának kifejlesztése révén. (A Google kereső szíve az ún. PageRank technológia)
1998-ra eladható szintre fejlesztették a Google technológiát. Larry kollégiumi szobáját irodának rendezték be, és onnan próbálták értékesíteni rendszerüket - kevés sikerrel. Elhatározták tehát, hogy Ph.D. tanulmányaikat félretéve elköltöznek a kollégiumból és saját céget alapítanak. Ehhez azonban befektetőt kellett találniuk. A mára legendás történet szerint Andy Bechtolsheimhez, a Sun Microsystems egyik alapítójához fordultak, aki egy tízperces demófelvétel megtekintése után, idő hiányában azt mondta Larry-nek és Sergey-nek: A részletek megbeszélése helyett inkább írok nektek egy csekket. Így is tett, a százezer dolláros csekk azonban "Google Kft." névre szólt, ami akkor még nem létezett, ezért Larry-ék családtagok és barátok (összesen közel egymillió dollár értékű) segítségével először megalapították a Google céget, majd beváltották a csekket és elkezdték a munkát. Az akkor még béta-tesztelés alatt álló Google-program, melyet egy barát garázsából működtetett az akkorra háromfősre duzzadt vállalat, napi tízezer keresést bonyolított le. A sajtó gyorsan felfigyelt a kiemelkedő minőségű website-ra, és többek között a USA Today és a Le Monde is hírt adott róla. A Google egyre ismertebbé vált.
Egy évre rá a cég átköltözött második telephelyére, nyolc főt számlált, a Google-program pedig napi 500 ezer keresésért volt felelős. 25 millió dolláros tőkealapját a régió két vezető vállalata adta össze, a befektetők, Mike Moritz, Ram Shriram és John Doerr pedig a cég igazgatóinak sorába léptek, és gyakran elfoglalták helyüket a pingpongasztalnál is, ami a Google vállalat irodai berendezésének már akkor is szerves része volt. Csatlakozott hozzájuk Omid Kordestani, aki a Netscape-et hagyta ott a Google sales és fejlesztési alelnöki pozíciójáért, és Urs Hölzle, akit mérnöki feladatokkal bíztak meg. Hamarosan azonban az iroda kinőtte a kis helyet: volt, hogy az alkalmazottak a zsúfoltság miatt nem tudtak anélkül felállni, hogy a hátuk mögött ülő betolná a székét.
2000-ben az iroda elköltözött saját épületébe, a hatalmas Googleplex-be, ami ma a világ legjobb munkahelye - megújítva ezzel, mintegy mellesleg, a vállalati kultúrát is. Ugyanebben az évben a Google lett a legnagyobb keresőmotor egymilliárd beindexelt oldallal - ennyi tartalom a világon először volt elérhető kereshető formában az interneten. A kulcsszavakra épülő reklámprogram, az AdWords elindításával a Google exponenciálisan növekvő bevételre tett szert, ami szükségtelenné tett bármilyen további, külső beruházást. A Yahoo! és a Google partnerré válásának köszönhetően a program 2000-ben már több mint napi 100 millió keresést bonyolított le, immár világszerte. A Google Eszköztár (Google Toolbar) és az AdWords szélesítették a Google szolgáltatási spektrumát, amelyek máig a legnépszerűbb keresővé tették.
A Google részvényei 2004-es tőzsdei bevezetésük óta töretlenül kiemelkedően teljesítenek. A cég szerverparkja az alapítás óta páratlan méretűvé duzzadt. A GoogleLabs elnevezésű projekt keretein belül szinte nap, mint nap születnek újabb innovációi a cégnek.
A Google-nél látott fejlődés egészen páratlan és egyúttal sok kérdést vet fel, például meddig folytatódhat még ez a meredeken felfelé ívelő sikertörténet? Meddig lehet még terjeszkedni? Hol vannak a határok? Ezekre a kérdésekre csak a jövő adhat biztos válaszokat.
Készítette:
Kiss Marcell Attila /DPDP1J/
2009.12.04.